Csapatnapló - IK 2011. I. 17. (blarke)
Előzmények:
1 , 2
Az előző részek tartalmából.
A csapat Caliban heveny ellenkezése ellenére a Mystic felé veszi az irányt a lég fókuszáért. Megerősödve az immáron saját képességeiket lassanként újra kiismerő Kiválasztottakkal, ismét a hajó gondjaira bízzák magukat; Yrrylen főapát biztonságba helyezi a tűzfókuszt. Caliban kijelenti, hogy nem hajlandó halálcsapdába utazni, így a kolostorban marad.
A Mystic félelmetes helynek bizonyul, a növényzet és az állatvilág is a csapat ellen fordul. A növényzet a landolás ellehetetlenítésében játszik szerepet, a hajó effektíve egy fa ágai közé ékelődik be; az élővilág egy óriási sáskaszerű valami képében veti magát az utazókra, savas köpetével megkeserítve az életüket. A bolygóról hallott legendák okán a legkisebb csípéstől és zizzenéstől is összerezzenő kalandorok végül a szárnyas nép falujába érkeznek.
A település vezetője rettegő gyűlölettel viseltetik a két Kiválasztott irányába, bár nyelvét csak Atrael érti. Az ősöreg szárnyas vezető átkok garmadáját zúdítja rájuk, mivel korábban a fél falut lemészárolták, hogy elhurcolják az elsőszülöttjét - félelme viszont még tart, útba igazítja a őket egy föld alatti templom felé.
Körülbelül százötven méterrel a lombok tetejétől, az utazók végül meglelik a légfókuszt tartó oltárt. A csapda azonban bezárul: Tierkát elragadja a helyi 'Khenek egyikének szolgája, a kimondhatatlan nevű gyíkember sötétmágus, Sslissekheir, a többiekre két gránitgólem veti rá magát. A Kiválasztott egy ügyes húzással taktikai előnyre tesz szert, majd kivégzi a varázslót, a gólemek pedig természetesen nem jelentenek veszélyt a harcedzett csapatra. Az újra egyesülő csapat némi syssymöt zsákmányol, Izolda felmarkolja a levegő fókuszát, majd visszafelé indulnak.
A falu elöljárója már annyira sem barátságos, mint eddig - valószínűleg bízott abban, hogy a gyíkmágus végez a csapattal, így viszont körülbelül öt perc előnyt ad a társaságnak a menekülésre. Dárda- és nyílzáporban térnek vissza a hajóra, Atrael és Izolda pedig a kezdetleges fegyverekre kent mérgektől elég rossz állapotba kerülnek. Agaru végül kikotyvaszt valami gyógyírnek látszó katyvaszt, ami csak majdnem végez velük, végül minden nehézség ellenére az árnyékvilágban maradnak (és majdnem meglincselik társukat).
A kolostorhoz visszaérve kellemetlen helyzetbe csöppennek: a kolostor helyén ugyanis csak füstölgő romok fogadják őket; itt találkoznak Khalindarral (potato), az árvaként felnevelt Caliban vér szerinti bátyjával (fajtáját tekintve pajzstáncos és szélvarázsló). Együtt fedezik fel a romokat; kiderül, hogy a bombázás mellett a belső termeket végigdúlták és kifosztották, a veterán őröket mesteri pengék szabdalták szét. A legalsó szinten Yrrylen főapát hulláját és egy berobbantott mágnesvasút-alagutat találnak. Atrael érzi, hogy a tűzfókusz a város felé lehet.
Agaru elküldi a hajót az utolsó beletáplált koordinátára (Necros), lévén irányítani nem tudja, majd a csapat visszaindul a városba.
Most.
Loria (Dorina) fejfájással ébred egy amperszagú szobában, a fejéből még lóg a deck kábele; füstölgő számítógép-egység hever mellette a földön. Körülbelül a saját nevét is csak percek alatt tudja összeszedni. Ebben a pár percben talán ötödszörre szórja szét széthasadozott gondolatait az ajtó felőli dörömbölés. Egy ismerős, de idegen hang néven szólítja és bebocsájtást kér. A hang tulajdonosa Calibanként mutatkozik be. A név bizalomgerjesztő, bár Loria nem tudja hová tenni - kinyitja az ajtót, a talpig véres pajzstáncos pedig bevánszorog (tekintélyes vércsíkot húzva maga után), a kezébe nyom egy lakattal és számzárral védett ládikát, leírást ad egy ötfős csapatról, majd megkéri őt, hogy adja át nekik, hivatkozzon rá; a doboz célba jutásán múlhat a világ pusztulása, vagy mi.
A csapat visszaér a városba, ahol Atrael megérzéseire próbálnak hagyatkozni; mivel csak Khalindart nem körözi senki, a külsőbb kerületekből kénytelenek csatornákon keresztül beljebb jutni. Szállást keresnek, majd a Tűzjelű intuícióját követve belefutnak az akkor már három napja bolyongó, szétesett Loriába. Atrael visszakapja a fókuszt, Loria csatlakozik a csapathoz (és valószínűleg egy-két tíz után végre tisztálkodik), Khalindar pedig megtudja, hogy a testvére elvileg él. Sok nyomot nem találnak, a számítógép maradványait próbálják kielemezgetni Loria memóriazavarát enyhítendő (csak egy rakat titkosított banki tranzakció maradt meg a memóriakristályokon). Kiderül, hogy az Yrrylennél lelt adatkristály a Necrosra irányítja őket, ahol valószínűleg a sötétség fókusza található. Agaru pótalkatrészeket szerez, majd megjavíttatja a gépet; az már majdnem teljesen funkcionális, csak a védelmi áramkörök nélkül életveszélyes lehet.
Tierka és Atrael nyakukba veszik az alvilágot, utóbbi kicsi híján megöleti magát egy kocsmában, amikor négy fejvadászba ütközik, előbbi viszont kideríti, hogy egy pajzstáncos riyukh pár nappal azelőtt Moredis klinikáján járt. Kiderül, hogy a klinika a "szürke" betegeiben szerveket tenyészt, de az orvos meglóg; feljegyzései alapján Caliban nem volt hajlandó semmilyen érzéstelenítést elfogadni, sebei összevarrása után saját lábán távozott. Khalindar szomorúan tudomásul veszi, hogy testvére már körülbelül bárhol lehet azóta, de érzi, hogy a csapat sorsa összefonódott az övékével, így velük tart.
A társaság felrepül az Erszephére, hogy önkéntes bányászként repüljön a Necrosra. Anyagi forrásaikat pótolandó Atrael munkát szerez, a Hegesek egy B-72-es energiacella prototípusát akarják a Kalmárbirodalom rettegett alvilági szövetkezetétől, a Szürke Sólymoktól. Egy ügyes áramszünet és némi blöff eredményeképp az egészségügyi csapatnak hitt Tiwyrr és Agaru megmenti egy áramütést szenvedett Sólyom életét, a többiek pedig felmarkolják a prototípust - a liften keresztül menekülve pedig pont belefutnak az IGAZI karbantartó osztagba, ami majdnem kikezdi a lélekjelenlétüket. A zsákmányért 500 kreditet kapnak kp-ban.
Már csak kilenc nap, és a verbuváló hajó megindul a Necrosra. A csapat szállást keres, és reménykedik, hogy a Sólymok bosszúja nem éri őket el ilyen szűk időn belül...
1 , 2
Az előző részek tartalmából.
A csapat Caliban heveny ellenkezése ellenére a Mystic felé veszi az irányt a lég fókuszáért. Megerősödve az immáron saját képességeiket lassanként újra kiismerő Kiválasztottakkal, ismét a hajó gondjaira bízzák magukat; Yrrylen főapát biztonságba helyezi a tűzfókuszt. Caliban kijelenti, hogy nem hajlandó halálcsapdába utazni, így a kolostorban marad.
A Mystic félelmetes helynek bizonyul, a növényzet és az állatvilág is a csapat ellen fordul. A növényzet a landolás ellehetetlenítésében játszik szerepet, a hajó effektíve egy fa ágai közé ékelődik be; az élővilág egy óriási sáskaszerű valami képében veti magát az utazókra, savas köpetével megkeserítve az életüket. A bolygóról hallott legendák okán a legkisebb csípéstől és zizzenéstől is összerezzenő kalandorok végül a szárnyas nép falujába érkeznek.
A település vezetője rettegő gyűlölettel viseltetik a két Kiválasztott irányába, bár nyelvét csak Atrael érti. Az ősöreg szárnyas vezető átkok garmadáját zúdítja rájuk, mivel korábban a fél falut lemészárolták, hogy elhurcolják az elsőszülöttjét - félelme viszont még tart, útba igazítja a őket egy föld alatti templom felé.
Körülbelül százötven méterrel a lombok tetejétől, az utazók végül meglelik a légfókuszt tartó oltárt. A csapda azonban bezárul: Tierkát elragadja a helyi 'Khenek egyikének szolgája, a kimondhatatlan nevű gyíkember sötétmágus, Sslissekheir, a többiekre két gránitgólem veti rá magát. A Kiválasztott egy ügyes húzással taktikai előnyre tesz szert, majd kivégzi a varázslót, a gólemek pedig természetesen nem jelentenek veszélyt a harcedzett csapatra. Az újra egyesülő csapat némi syssymöt zsákmányol, Izolda felmarkolja a levegő fókuszát, majd visszafelé indulnak.
A falu elöljárója már annyira sem barátságos, mint eddig - valószínűleg bízott abban, hogy a gyíkmágus végez a csapattal, így viszont körülbelül öt perc előnyt ad a társaságnak a menekülésre. Dárda- és nyílzáporban térnek vissza a hajóra, Atrael és Izolda pedig a kezdetleges fegyverekre kent mérgektől elég rossz állapotba kerülnek. Agaru végül kikotyvaszt valami gyógyírnek látszó katyvaszt, ami csak majdnem végez velük, végül minden nehézség ellenére az árnyékvilágban maradnak (és majdnem meglincselik társukat).
A kolostorhoz visszaérve kellemetlen helyzetbe csöppennek: a kolostor helyén ugyanis csak füstölgő romok fogadják őket; itt találkoznak Khalindarral (potato), az árvaként felnevelt Caliban vér szerinti bátyjával (fajtáját tekintve pajzstáncos és szélvarázsló). Együtt fedezik fel a romokat; kiderül, hogy a bombázás mellett a belső termeket végigdúlták és kifosztották, a veterán őröket mesteri pengék szabdalták szét. A legalsó szinten Yrrylen főapát hulláját és egy berobbantott mágnesvasút-alagutat találnak. Atrael érzi, hogy a tűzfókusz a város felé lehet.
Agaru elküldi a hajót az utolsó beletáplált koordinátára (Necros), lévén irányítani nem tudja, majd a csapat visszaindul a városba.
Most.
Loria (Dorina) fejfájással ébred egy amperszagú szobában, a fejéből még lóg a deck kábele; füstölgő számítógép-egység hever mellette a földön. Körülbelül a saját nevét is csak percek alatt tudja összeszedni. Ebben a pár percben talán ötödszörre szórja szét széthasadozott gondolatait az ajtó felőli dörömbölés. Egy ismerős, de idegen hang néven szólítja és bebocsájtást kér. A hang tulajdonosa Calibanként mutatkozik be. A név bizalomgerjesztő, bár Loria nem tudja hová tenni - kinyitja az ajtót, a talpig véres pajzstáncos pedig bevánszorog (tekintélyes vércsíkot húzva maga után), a kezébe nyom egy lakattal és számzárral védett ládikát, leírást ad egy ötfős csapatról, majd megkéri őt, hogy adja át nekik, hivatkozzon rá; a doboz célba jutásán múlhat a világ pusztulása, vagy mi.
A csapat visszaér a városba, ahol Atrael megérzéseire próbálnak hagyatkozni; mivel csak Khalindart nem körözi senki, a külsőbb kerületekből kénytelenek csatornákon keresztül beljebb jutni. Szállást keresnek, majd a Tűzjelű intuícióját követve belefutnak az akkor már három napja bolyongó, szétesett Loriába. Atrael visszakapja a fókuszt, Loria csatlakozik a csapathoz (és valószínűleg egy-két tíz után végre tisztálkodik), Khalindar pedig megtudja, hogy a testvére elvileg él. Sok nyomot nem találnak, a számítógép maradványait próbálják kielemezgetni Loria memóriazavarát enyhítendő (csak egy rakat titkosított banki tranzakció maradt meg a memóriakristályokon). Kiderül, hogy az Yrrylennél lelt adatkristály a Necrosra irányítja őket, ahol valószínűleg a sötétség fókusza található. Agaru pótalkatrészeket szerez, majd megjavíttatja a gépet; az már majdnem teljesen funkcionális, csak a védelmi áramkörök nélkül életveszélyes lehet.
Tierka és Atrael nyakukba veszik az alvilágot, utóbbi kicsi híján megöleti magát egy kocsmában, amikor négy fejvadászba ütközik, előbbi viszont kideríti, hogy egy pajzstáncos riyukh pár nappal azelőtt Moredis klinikáján járt. Kiderül, hogy a klinika a "szürke" betegeiben szerveket tenyészt, de az orvos meglóg; feljegyzései alapján Caliban nem volt hajlandó semmilyen érzéstelenítést elfogadni, sebei összevarrása után saját lábán távozott. Khalindar szomorúan tudomásul veszi, hogy testvére már körülbelül bárhol lehet azóta, de érzi, hogy a csapat sorsa összefonódott az övékével, így velük tart.
A társaság felrepül az Erszephére, hogy önkéntes bányászként repüljön a Necrosra. Anyagi forrásaikat pótolandó Atrael munkát szerez, a Hegesek egy B-72-es energiacella prototípusát akarják a Kalmárbirodalom rettegett alvilági szövetkezetétől, a Szürke Sólymoktól. Egy ügyes áramszünet és némi blöff eredményeképp az egészségügyi csapatnak hitt Tiwyrr és Agaru megmenti egy áramütést szenvedett Sólyom életét, a többiek pedig felmarkolják a prototípust - a liften keresztül menekülve pedig pont belefutnak az IGAZI karbantartó osztagba, ami majdnem kikezdi a lélekjelenlétüket. A zsákmányért 500 kreditet kapnak kp-ban.
Már csak kilenc nap, és a verbuváló hajó megindul a Necrosra. A csapat szállást keres, és reménykedik, hogy a Sólymok bosszúja nem éri őket el ilyen szűk időn belül...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése