Csapatnapló - Fekete Főnix - 2015. 08. 02.
Aktív résztvevők: árnyékpenge (Tündi), idéző (Naisa), zármester (Ani), harcművész (Lythis), legionárius (Faki), fegyvermester (Feri), misztikus (Dóri), fejvadász (Norbi)
Pihenés után az aktív tagok kollektíven visszatérnek a tárnákba, váltva a pszionista különítményt, a fejvadász egykedvűen műszakot dupláz. Az előfelderítés nem járt túl komoly sikerrel, ugyanis ilyen-olyan bürokratikus okokból Aristáékat nem engedték le, incidensnapló kitöltésével töltötték a rájuk eső műszakot. A váltást így azonban leengedik - valószínűleg kellően meggyőző volt az előző négy főhöz képest a dupla létszámú csapat.
A vájatban nyoma sincs sem a fekete masszának, sem az átszakadó sziklának - minden olyan, mielőtt elszabadult a pokol, leszámítva azt az apróságot, hogy a padlót a bányászok szárazra aszalódott (gyakorlatilag testnedveitől teljesen megszabadított) holttestei. "Nedvességrabló" gombák okozhatnak ilyet, de nem egyetlen alvvásciklus alatt, ehhez hónapok (ha nem évek egy nedves, meleg környezet esetén...) kellenének. Ez elég komoly meglepetést okoz a csapatnak; Merhan és Arista döntése alapján a csapat gyorsjelentés után ismét leereszkedik alaposabb felderítést végezni. A harcművész leválik a csapatról és a központi könyvtár felé veszi az irányt. A játékalkalom hátralévő részét információgyűjtéssel tölti (könyvtár, egyetem - mikológus és történlsz - stb.), a megszerzett információt a csapattal nem osztja végül meg az alkalom során.
A felfedezők jobb ötlet híján visszatérnek az eredeti járathoz, ahol először találkoztak a gombákkal, hiszen nem tudtak teljesen végighaladni a folyosórendszeren. Ezúttal némi bolyongás után sikerül - egy hatalmas barlangcsarnoknál lyukadnak ki, aminek padlóját vastagon borítja a gomba. Mivel a járat közel hat méterrel a gombák felett ér véget, a legionárius, képzett mászóként, megpróbál leereszkedni. Félúton azonban megjelenik előtte a villámtáncos szelleme. A szellem nem mond semmit, csak vádlón néz. A legionárius meglepetésében elvéti a kapaszkodókat és lezuhan a gombába.
A zuhanás után mind a csapat pszionikusai érzik, hogy az addig nyugtalansággal "szennyezett" Pszi-vonalak hirtelen eltelnek haraggal és dühvel. A barlangcsarnok padlóját és a járatot borító gombák elkezdenek világítani (így meglátják, milyen hatalmas is a barlangcsarnok), majd a csarnok padlójából, a gombákból, egy hatalmas, legalább tíz méteres gólemszerű titán emelkedik ki. A düh és a harag érzését átveszi a mardosó éhség és a zavarodottság. A csapatnak azonban nincs ideje reagálni az óriásra, a járat gombáiból ugyanis összeáll egy hasonló, kisebb méretű teremtmény és rájuk támad. Kisebb csata után győzedelmeskednek.
Eközben kiderül, hogy a villámtáncos szellemét nem a legionárius hallucinációi hozták elő, a csapat többi tagja is látja a kísértetet. A csapat volt tagja mintha beszélgetne a titáni gombateremtménnyel, az éhség és zavarodottság pedig lassan nyugtalanságba és elsöprő fáradtságba vált. Az óriás visszahúzódik a gombaágyba, folytatva nyugtalan álmát. A gombák egy, a csarnokon átvágó ösvényt leszámítva szép lassan elsötétülnek. A szellem invitálóan integet, a csapatot az ösvény felé terelve.
Az ösvény több, mint egy kilométeren keresztül vezet, majd egy másik járatnál ér véget. A járat távoli kántálás hangfoszlányait visszhangozza. A villámtáncos-kísértet szemlátomást nyugtalanabbá válik. A misztikus megjegyzi, hogy érzi, hogy a titáni szörnyeteget befolyásoló energiák ebből az irányból sugároznak. A csapat elkezd a járatban lopakodni.
A járat egy kisebb, szentélyszerű csarnokba torkollik, ahol egy dodekagramma csúcsain állva tizenkét, a Halál szektájához tartozó akolitus kántál. A dodekagramma közepén a villámtáncos halálát okozó vasmaszkos koncentrál. A csarnokot áthatja az a "szennyező" érzés, ami megrontja a tárnarendszer Pszi-vonalait, így a csapat nem hezitál sokáig és megtámadja a szektásokat.
A szektások felének halála után a túlélők magas hangfekvésű sikítás keretein belül egyszerűen eltűnnek, és füstszerű, negatív energiából vagy sötétségből gyúrt elementálszerű teremtményekké változnak. A vasmaszkos is felveszi a legionárius és az árnyékpenge által már ismert formáját. Kezdetét veszi az igazi csata, a csapat azonban végül a fegyvermester és a misztikus háttértámogatásával (komoly kaliberű fedezőtűz és elemi fegyver- és személyes védőaurák) győzedelmesen kerül ki az összecsapásból. A vasmaszkos a halálos találat után füstöt okádva roskad össze, a Pszi-vonalak pedig néhány, a csapat pszionistái számára őrjítő pillanat után szép lassan lecsendesednek. A tárnákat beterítő rontó, negatív energiák szép lassan kifakulnak a metavalóságból. A föld alatti világ érezhetően visszább lépett a normalitás felé.
A csapat a szentély átkutatása után emberáldozatok nyomaira bukkan, valamint levonják a következtetést, miszerint a vasmaszkos valami főpapféle lehetett a szektában. A labirintusszerű járatokból ők maguk sem emlékeznek, hogyan tértek vissza a fúrt járatba, az egyik oldaljáratban lyukadnak ki (idézet az előző csapatnaplóból: "Jobb kéz felé, körülbelül a járathossz háromnegyedénél, egy zsákutca plafonrészén egy felfele vezető kürtő található. A pöröly jelentése alapján ez egy természetes képződmény és 'érintetlen'. Magának a járatnak a fala a fúrás közben szakadhatott be.").
A főjáratba visszaérve a csapat érzi, hogy valami nem stimmel. A kellemetlen érzés a "végtelen kürtős" mellékjárat felé vezeti őket.
Itt találják Arista holttestét, vörös, pókhálószerű szálakkal a kürtő fölé kifeszítve; hátának csontjai kifordítva, sas- vagy főnixszárnyszerűen széttörve és elrendezve.
Act 0 / Prologue vége
Pihenés után az aktív tagok kollektíven visszatérnek a tárnákba, váltva a pszionista különítményt, a fejvadász egykedvűen műszakot dupláz. Az előfelderítés nem járt túl komoly sikerrel, ugyanis ilyen-olyan bürokratikus okokból Aristáékat nem engedték le, incidensnapló kitöltésével töltötték a rájuk eső műszakot. A váltást így azonban leengedik - valószínűleg kellően meggyőző volt az előző négy főhöz képest a dupla létszámú csapat.
A vájatban nyoma sincs sem a fekete masszának, sem az átszakadó sziklának - minden olyan, mielőtt elszabadult a pokol, leszámítva azt az apróságot, hogy a padlót a bányászok szárazra aszalódott (gyakorlatilag testnedveitől teljesen megszabadított) holttestei. "Nedvességrabló" gombák okozhatnak ilyet, de nem egyetlen alvvásciklus alatt, ehhez hónapok (ha nem évek egy nedves, meleg környezet esetén...) kellenének. Ez elég komoly meglepetést okoz a csapatnak; Merhan és Arista döntése alapján a csapat gyorsjelentés után ismét leereszkedik alaposabb felderítést végezni. A harcművész leválik a csapatról és a központi könyvtár felé veszi az irányt. A játékalkalom hátralévő részét információgyűjtéssel tölti (könyvtár, egyetem - mikológus és történlsz - stb.), a megszerzett információt a csapattal nem osztja végül meg az alkalom során.
A felfedezők jobb ötlet híján visszatérnek az eredeti járathoz, ahol először találkoztak a gombákkal, hiszen nem tudtak teljesen végighaladni a folyosórendszeren. Ezúttal némi bolyongás után sikerül - egy hatalmas barlangcsarnoknál lyukadnak ki, aminek padlóját vastagon borítja a gomba. Mivel a járat közel hat méterrel a gombák felett ér véget, a legionárius, képzett mászóként, megpróbál leereszkedni. Félúton azonban megjelenik előtte a villámtáncos szelleme. A szellem nem mond semmit, csak vádlón néz. A legionárius meglepetésében elvéti a kapaszkodókat és lezuhan a gombába.
A zuhanás után mind a csapat pszionikusai érzik, hogy az addig nyugtalansággal "szennyezett" Pszi-vonalak hirtelen eltelnek haraggal és dühvel. A barlangcsarnok padlóját és a járatot borító gombák elkezdenek világítani (így meglátják, milyen hatalmas is a barlangcsarnok), majd a csarnok padlójából, a gombákból, egy hatalmas, legalább tíz méteres gólemszerű titán emelkedik ki. A düh és a harag érzését átveszi a mardosó éhség és a zavarodottság. A csapatnak azonban nincs ideje reagálni az óriásra, a járat gombáiból ugyanis összeáll egy hasonló, kisebb méretű teremtmény és rájuk támad. Kisebb csata után győzedelmeskednek.
Eközben kiderül, hogy a villámtáncos szellemét nem a legionárius hallucinációi hozták elő, a csapat többi tagja is látja a kísértetet. A csapat volt tagja mintha beszélgetne a titáni gombateremtménnyel, az éhség és zavarodottság pedig lassan nyugtalanságba és elsöprő fáradtságba vált. Az óriás visszahúzódik a gombaágyba, folytatva nyugtalan álmát. A gombák egy, a csarnokon átvágó ösvényt leszámítva szép lassan elsötétülnek. A szellem invitálóan integet, a csapatot az ösvény felé terelve.
Az ösvény több, mint egy kilométeren keresztül vezet, majd egy másik járatnál ér véget. A járat távoli kántálás hangfoszlányait visszhangozza. A villámtáncos-kísértet szemlátomást nyugtalanabbá válik. A misztikus megjegyzi, hogy érzi, hogy a titáni szörnyeteget befolyásoló energiák ebből az irányból sugároznak. A csapat elkezd a járatban lopakodni.
A járat egy kisebb, szentélyszerű csarnokba torkollik, ahol egy dodekagramma csúcsain állva tizenkét, a Halál szektájához tartozó akolitus kántál. A dodekagramma közepén a villámtáncos halálát okozó vasmaszkos koncentrál. A csarnokot áthatja az a "szennyező" érzés, ami megrontja a tárnarendszer Pszi-vonalait, így a csapat nem hezitál sokáig és megtámadja a szektásokat.
A szektások felének halála után a túlélők magas hangfekvésű sikítás keretein belül egyszerűen eltűnnek, és füstszerű, negatív energiából vagy sötétségből gyúrt elementálszerű teremtményekké változnak. A vasmaszkos is felveszi a legionárius és az árnyékpenge által már ismert formáját. Kezdetét veszi az igazi csata, a csapat azonban végül a fegyvermester és a misztikus háttértámogatásával (komoly kaliberű fedezőtűz és elemi fegyver- és személyes védőaurák) győzedelmesen kerül ki az összecsapásból. A vasmaszkos a halálos találat után füstöt okádva roskad össze, a Pszi-vonalak pedig néhány, a csapat pszionistái számára őrjítő pillanat után szép lassan lecsendesednek. A tárnákat beterítő rontó, negatív energiák szép lassan kifakulnak a metavalóságból. A föld alatti világ érezhetően visszább lépett a normalitás felé.
A csapat a szentély átkutatása után emberáldozatok nyomaira bukkan, valamint levonják a következtetést, miszerint a vasmaszkos valami főpapféle lehetett a szektában. A labirintusszerű járatokból ők maguk sem emlékeznek, hogyan tértek vissza a fúrt járatba, az egyik oldaljáratban lyukadnak ki (idézet az előző csapatnaplóból: "Jobb kéz felé, körülbelül a járathossz háromnegyedénél, egy zsákutca plafonrészén egy felfele vezető kürtő található. A pöröly jelentése alapján ez egy természetes képződmény és 'érintetlen'. Magának a járatnak a fala a fúrás közben szakadhatott be.").
A főjáratba visszaérve a csapat érzi, hogy valami nem stimmel. A kellemetlen érzés a "végtelen kürtős" mellékjárat felé vezeti őket.
Itt találják Arista holttestét, vörös, pókhálószerű szálakkal a kürtő fölé kifeszítve; hátának csontjai kifordítva, sas- vagy főnixszárnyszerűen széttörve és elrendezve.
Act 0 / Prologue vége
Megjegyzések
Megjegyzés küldése