Fekete Főnix - Pre-prológus és prológus
Merhan egy tehetős család negyedik fia, természetes volt tehát, hogy üzleti élet helyett katonai karriert szánjon neki az apja. Így került a Szövetségi Hadsereg kötelékébe, majd a tiszti főiskolára, ahol megismerkedett a nagyhangú legionáriussal.
Tanulmányi karrierjüknek egy hatalmas verekedés vetett véget: a kantinban a felsőbbévesek egy elsőéves k'henta harcoslányt, az árnyékpengét próbálták csicskáztatni, majd nyilvánosan megalázni. Noha a számbeli fölény nem feltétlenül szólt volna az árnyékpenge ellenében, Merhan és a legionárius az ő oldalán kapcsolódtak be a vitába. Merhan a verekedésben eltörte az ötletgazda (mellékesen az egyik szövetségi szenátor fia) orrát és állkapcsát. A renitensektől a tiszti akadémia azonnali hatállyal búcsút vett.
Merhan családja szívére vette a hírnevükön esett csorbát és kitagadták fiukat. Merhan, technikai és családi ismereteit kihasználva, meglovasított egy nagyobb összeget a családi portfóliókból és számlákból - akkorát, ami elegendő volt arra, hogy új életet kezdjen szabadúszó kalandorként, de még pont nem annyi, amiért a saját szülei levadásztatnák őt. Ebből a tőkéből vásárolta meg a később Sonic Eagle-nek elnevezett űrhajót.
Természetesnek tűnt, hogy a legionárius és az árnyékpenge is vele tartson. Hárman együttesen alapították meg az Eaglehearts zsoldoscsapatot.
Még jóformán el sem kezdték a szabadúszó munkát, amikor kiderült, hogy noha a csapat vezetőjének családja már hallani sem akar a legkisebb fiúról, a család riválisai viszont annál is inkább - szabad prédának tekintve Merhant, vérdíjat tűztek ki a fejére. Ezt a vérdíjat követte a fejvadász, aki a csapat egyik első munkája során talált rá Merhanra, elszakította a csapattól, majd órákon keresztül tartó üldözés és küzdelem után saját maga esett csapdába. Merhan azonban megkímélte az életét; a fejvadász pedig, az erősebb törvényének megfelelően, elfogadta őt feljebbvalójának, csatlakozva a csapathoz.
Néhány közös munkát követően vált szükségessé egy harci lövész, aki távolsági fedezetet tud biztosítani az ekkor már némi hírnévre és pár ellenségre is szert tevő csapatnak. Itt került képbe a fegyvermester és partnere, ez utóbbi azonban a tervezettnél jóval bonyolultabbá váló akció áldozatává vált - a Shade Eclipse zsoldosai súlyos sérüléseket okoztak neki, majd, amikor a fegyvermester egyszemélyes bosszúhadjáratra indult, az őt ápoló kórházzal egyetemben levegőbe repítették. A fegyvermester ekkor tért vissza a csapathoz, amelynek immáron teljes értékű tagjaként, társai segítségével sikeresen feltették a csapat ellenségeinek listájára a Shade Eclipse-et, amikor kivégezték a helyi főnököt az embereivel egyetemben.
A következő tag volt a bájgúnár; a csapat egy elveszett tudós után nyomozva tűzvonalba került közte és a helyi alvilág között. A segítségért cserébe a bájgúnár segített a munkában, majd az anyagi haszon lehetőségét meglátva meggyőzte Merhant, hogy a csapat jól jár, ha őt is magukkal viszik.
A fejvadász, függetlenül attól, hogy Merhan mennyi munkát szállított és mennyire fizetett jól, mindig vállalt mellékes vadászatokat. Ennek egyik áldozata lett az alkimista, amikor a fejvadász a Blade-en jártakor egy nemes jégpszionistával és annak majdnem teljes háznépével végzett. Az alkimista is ennek a pszionistának a rabszolgája volt, aki viszont tisztelte és szerette gazdáját, így a tömegmészáros nyomába szegődött. A fejvadásszal pont akkor került szembe, amikor az visszaért a csapathoz, azonban a rabszolga nyakörve a helyi Rendfenntartókat is a csapat nyakára hozta. A kitörő szóváltásban, majd tűzharcban az alkimista közel életét vesztette, Merhan vetette magát egy lövés elé - amit így a saját gerince kapott. Merhan deréktól lefelé lebénult. A menekülést követően azonban az alkimista megszabadult rabszolgaövétől, Merhan segítségével hivatalos személyi papírokat kapott, majd első, szabad döntéseként úgy döntött, a csapattal marad.
A csapat bővülésével vált egyre inkább szükségessé a megfelelő pszionikus hátszél; noha mind az árnyékpenge, mind a fejvadász konyított valamennyire hozzá, specializáció híján ez néha kevésnek bizonyult. A csapat ekkor szerződtette a misztikust, aki azonban arrogáns viselkedése és fennhéjazása miatt komoly konfliktusokba keveredett a csapattal. Az akkori munka során azonban kénytelen volt rádöbbenni, hogy nem is annyira mindenható, mint gondolta - a bájgúnár súlyos sérülten menekítette ki (noha azt a csapat azóta sem tudta egyértelműen eldönteni, hogy ezek mögött a súlyos sérülések mögött nem a bájgúnár árulása áll-e). A misztikus, potenciált látva a csapatban és a kalandor életmódban, hosszú távú szerződést kapott.
A csapat a következő munka idejére kénytelen volt két részre szakadni - a legionárius harmadmagával a Lothanon üldözte az előző munka munkaadóját, hogy válaszokat találjon, a csapat másik fele pedig a Belach-9-re vette útját, hogy az állítólagos fizetséget, egy rúnakövet, átvegye. A legionárius csapata a Lothanon végül szorult helyzetbe került, amiből csak az ottani gladiátorok kiszabadításával és az ebből születő káosz kihasználásával tudtak kimenekülni. A gladiátorok közt akadt egy yassyd villámtáncos, aki a tulajdonos magánhadserege elől a sivatagon keresztül segített kimenekülni nekik. A legionárius szárnyai alá vette a yassydot, magával vitték őt a találkahelyre.
Eközben a Belach-9-en a másikcsapat a rúnakő állítólagos tulajdonosa, egy Neen-Tir nevű yippo után vetette magát, aki egy közeli kolostorba menekült. A kolostor helyén azonban csak romokat, halott szerzeteseket és egy súlyosan sérült harcművészt találtak, valamint egy csapat kalózt, akik a yippot üldözték és a kolostort megostromolták. Neen-Tir elmenekült ugyan, de a rúnakövet sikerült megszerezni. A harcművész életét megmentették, ő pedig a bosszú reményében melléjük szegődött.
A csapat egy Khalys bolygón, az Elementán találkozott újra. A csapat legfrissebb tagja, a vörös lovag, itt vette fel velük először a kapcsolatot - a pénztelen nemes tűzlovagi képességeit és szolgálatát kínálta fel, ha a csapat segít neki egy démonimádó tűzszekta elpusztításában. Ez ugyan nem sikerült maradéktalanul (a könyvtáros és egy maréknyi szektatag elmenekült), de a vörös lovag a főpap halálával teljesítettnek ítélte az alku csapatra eső részét.
Ennek több, mint egy éve; a Sonic Eagle immár három éve utazza az Ismert Univerzumot. Legutóbbi munkájuk után (egy ismeretlen rakományt kellett eljuttatni egy jól fizető, és ezért természetesen névtelen, megbízónak) visszafele tartottak a Szövetségi Űrbe, amikor az ugróhajóról leszakadtak egy térvihar következtében. A hely, ahol kilyukadtak, a világegyetem egy olyan pontja, ahol még a műszerek is kiakadtak. A hajó épségben megúszta ugyan, de a hazajutás bizonytalan. Szerencsére egy naprendszer szélére érkeztek, ráadásul a szenzoranalízis szerint két potenciálisan lakható bolygót is felfedeztek. A csapat először a közelebbire szállt le.
A bolygón hatalmas, négykarú, törzsi szervezetű faj, a dorh-ok, élnek. Ők felismerték a yassyd villámtáncost és felemás módon reagáltak rá - a felderítőcsapat egyik fele, akikkel találkoztak, félelemmel vegyes tisztelettel, a másik fele viszont leplezetlen gyűlölettel néztek rá. Meglepő módon viszont beszélték a villámtáncos nyelvét. A felderítők egy közeli faluba kísérték a csapat tagjait.
A faluban a csapat találkozott a dorh-ok sámánjával, aki törve bár, de beszélte a közös nyelvet. Ő elárulta, hogy évezredekkel ezelőtt az itt élő dorh-okat a Fény Népe leigázta, a yassydokra bízva az irányításukat. A Fény Népe azonban nyomtalanul eltűnt, a yassydok pedig visszaadták a törzs szabadságát. A sámán javaslatára a csapat felderített egy közeli sírhelyet, ahol egy mágneses örökmozgóra hasonló varázstárgyra bukkantak. A sírhelyről kijutva azonban kiderült, hogy a törzsfőnök, feldühödve a sámán árulásán, megölette és feldaraboltatta, majd a törzsfőnöki ház homlokzatára szögeltette volt pártfogójukat. A csapat menekülésre kényszerült.
A hajón a misztikus rájött, hogy a varázstárgy intelligens, sőt, mi több, a Fény Népének egy tagjának tudata lakik benne. Némi faggatás után megtudta, hogy a másik bolygó volt a lény szülőotthona - ott talán lesz valami, aminek segítségével visszakerülhetnek ismert területekre. A varázstárgy segítségért segítséget várt: azt kérte, vigyék vissza társaik közé.
A másik bolygóról kiderült, hogy egy szürreális, félig-meddig élő kristályváros borítja a felszínét. A csapat bolyongás után egy hatalmas csarnokba jutott, ahol egy kristálygólem támadt rájuk - őt felváltott elemi támadásokkal sikerült elpusztítani. A varázstárgyat ezután az általa kért aljzatba helyezték. Itt kiderült, hogy a tudat átverte őket: egy hatalmas villanás után a csapat egy csupa fény pusztaság kellős közepén találta magát.
A pusztaságról kiderült, hogy egy időcsapda; itt 'élt' (létezett) a Fény Népének maroknyi túlélője. Ők elárulták, hogy a varázstárgyba börtönzött tudat, a Fekete Főnix, elártulta faját, a 'Khenekkel kötött paktum után majdnem elpusztítva őket. Sikerült azonban megfékezni, noha végezni vele nem: a Fény Népének túlélői a varázstárgyba börtönözték a Főnixet, saját létezésüket feladva ezért. A Fény Népének utolsó tagjai ajánlatot tesznek: kiszabadítják a csapat tagjait a tér-idő csapdájából - maradék létezésükről is lemondva -, ha ők esküt tesznek, hogy felkutatják a Fekete Főnixet és elpusztítják. A csapat, más választása nem lévén, elfogadta az ajánlatot.
Egy újabb villanás után a csapat a Sonic Eagle-ön eszmél, amely egy kis peremvidéki bolygó, a PRM-3 irányába sodródik, immár ismert űrben.
Tanulmányi karrierjüknek egy hatalmas verekedés vetett véget: a kantinban a felsőbbévesek egy elsőéves k'henta harcoslányt, az árnyékpengét próbálták csicskáztatni, majd nyilvánosan megalázni. Noha a számbeli fölény nem feltétlenül szólt volna az árnyékpenge ellenében, Merhan és a legionárius az ő oldalán kapcsolódtak be a vitába. Merhan a verekedésben eltörte az ötletgazda (mellékesen az egyik szövetségi szenátor fia) orrát és állkapcsát. A renitensektől a tiszti akadémia azonnali hatállyal búcsút vett.
Merhan családja szívére vette a hírnevükön esett csorbát és kitagadták fiukat. Merhan, technikai és családi ismereteit kihasználva, meglovasított egy nagyobb összeget a családi portfóliókból és számlákból - akkorát, ami elegendő volt arra, hogy új életet kezdjen szabadúszó kalandorként, de még pont nem annyi, amiért a saját szülei levadásztatnák őt. Ebből a tőkéből vásárolta meg a később Sonic Eagle-nek elnevezett űrhajót.
Természetesnek tűnt, hogy a legionárius és az árnyékpenge is vele tartson. Hárman együttesen alapították meg az Eaglehearts zsoldoscsapatot.
Még jóformán el sem kezdték a szabadúszó munkát, amikor kiderült, hogy noha a csapat vezetőjének családja már hallani sem akar a legkisebb fiúról, a család riválisai viszont annál is inkább - szabad prédának tekintve Merhant, vérdíjat tűztek ki a fejére. Ezt a vérdíjat követte a fejvadász, aki a csapat egyik első munkája során talált rá Merhanra, elszakította a csapattól, majd órákon keresztül tartó üldözés és küzdelem után saját maga esett csapdába. Merhan azonban megkímélte az életét; a fejvadász pedig, az erősebb törvényének megfelelően, elfogadta őt feljebbvalójának, csatlakozva a csapathoz.
Néhány közös munkát követően vált szükségessé egy harci lövész, aki távolsági fedezetet tud biztosítani az ekkor már némi hírnévre és pár ellenségre is szert tevő csapatnak. Itt került képbe a fegyvermester és partnere, ez utóbbi azonban a tervezettnél jóval bonyolultabbá váló akció áldozatává vált - a Shade Eclipse zsoldosai súlyos sérüléseket okoztak neki, majd, amikor a fegyvermester egyszemélyes bosszúhadjáratra indult, az őt ápoló kórházzal egyetemben levegőbe repítették. A fegyvermester ekkor tért vissza a csapathoz, amelynek immáron teljes értékű tagjaként, társai segítségével sikeresen feltették a csapat ellenségeinek listájára a Shade Eclipse-et, amikor kivégezték a helyi főnököt az embereivel egyetemben.
A következő tag volt a bájgúnár; a csapat egy elveszett tudós után nyomozva tűzvonalba került közte és a helyi alvilág között. A segítségért cserébe a bájgúnár segített a munkában, majd az anyagi haszon lehetőségét meglátva meggyőzte Merhant, hogy a csapat jól jár, ha őt is magukkal viszik.
A fejvadász, függetlenül attól, hogy Merhan mennyi munkát szállított és mennyire fizetett jól, mindig vállalt mellékes vadászatokat. Ennek egyik áldozata lett az alkimista, amikor a fejvadász a Blade-en jártakor egy nemes jégpszionistával és annak majdnem teljes háznépével végzett. Az alkimista is ennek a pszionistának a rabszolgája volt, aki viszont tisztelte és szerette gazdáját, így a tömegmészáros nyomába szegődött. A fejvadásszal pont akkor került szembe, amikor az visszaért a csapathoz, azonban a rabszolga nyakörve a helyi Rendfenntartókat is a csapat nyakára hozta. A kitörő szóváltásban, majd tűzharcban az alkimista közel életét vesztette, Merhan vetette magát egy lövés elé - amit így a saját gerince kapott. Merhan deréktól lefelé lebénult. A menekülést követően azonban az alkimista megszabadult rabszolgaövétől, Merhan segítségével hivatalos személyi papírokat kapott, majd első, szabad döntéseként úgy döntött, a csapattal marad.
A csapat bővülésével vált egyre inkább szükségessé a megfelelő pszionikus hátszél; noha mind az árnyékpenge, mind a fejvadász konyított valamennyire hozzá, specializáció híján ez néha kevésnek bizonyult. A csapat ekkor szerződtette a misztikust, aki azonban arrogáns viselkedése és fennhéjazása miatt komoly konfliktusokba keveredett a csapattal. Az akkori munka során azonban kénytelen volt rádöbbenni, hogy nem is annyira mindenható, mint gondolta - a bájgúnár súlyos sérülten menekítette ki (noha azt a csapat azóta sem tudta egyértelműen eldönteni, hogy ezek mögött a súlyos sérülések mögött nem a bájgúnár árulása áll-e). A misztikus, potenciált látva a csapatban és a kalandor életmódban, hosszú távú szerződést kapott.
A csapat a következő munka idejére kénytelen volt két részre szakadni - a legionárius harmadmagával a Lothanon üldözte az előző munka munkaadóját, hogy válaszokat találjon, a csapat másik fele pedig a Belach-9-re vette útját, hogy az állítólagos fizetséget, egy rúnakövet, átvegye. A legionárius csapata a Lothanon végül szorult helyzetbe került, amiből csak az ottani gladiátorok kiszabadításával és az ebből születő káosz kihasználásával tudtak kimenekülni. A gladiátorok közt akadt egy yassyd villámtáncos, aki a tulajdonos magánhadserege elől a sivatagon keresztül segített kimenekülni nekik. A legionárius szárnyai alá vette a yassydot, magával vitték őt a találkahelyre.
Eközben a Belach-9-en a másikcsapat a rúnakő állítólagos tulajdonosa, egy Neen-Tir nevű yippo után vetette magát, aki egy közeli kolostorba menekült. A kolostor helyén azonban csak romokat, halott szerzeteseket és egy súlyosan sérült harcművészt találtak, valamint egy csapat kalózt, akik a yippot üldözték és a kolostort megostromolták. Neen-Tir elmenekült ugyan, de a rúnakövet sikerült megszerezni. A harcművész életét megmentették, ő pedig a bosszú reményében melléjük szegődött.
A csapat egy Khalys bolygón, az Elementán találkozott újra. A csapat legfrissebb tagja, a vörös lovag, itt vette fel velük először a kapcsolatot - a pénztelen nemes tűzlovagi képességeit és szolgálatát kínálta fel, ha a csapat segít neki egy démonimádó tűzszekta elpusztításában. Ez ugyan nem sikerült maradéktalanul (a könyvtáros és egy maréknyi szektatag elmenekült), de a vörös lovag a főpap halálával teljesítettnek ítélte az alku csapatra eső részét.
Ennek több, mint egy éve; a Sonic Eagle immár három éve utazza az Ismert Univerzumot. Legutóbbi munkájuk után (egy ismeretlen rakományt kellett eljuttatni egy jól fizető, és ezért természetesen névtelen, megbízónak) visszafele tartottak a Szövetségi Űrbe, amikor az ugróhajóról leszakadtak egy térvihar következtében. A hely, ahol kilyukadtak, a világegyetem egy olyan pontja, ahol még a műszerek is kiakadtak. A hajó épségben megúszta ugyan, de a hazajutás bizonytalan. Szerencsére egy naprendszer szélére érkeztek, ráadásul a szenzoranalízis szerint két potenciálisan lakható bolygót is felfedeztek. A csapat először a közelebbire szállt le.
A bolygón hatalmas, négykarú, törzsi szervezetű faj, a dorh-ok, élnek. Ők felismerték a yassyd villámtáncost és felemás módon reagáltak rá - a felderítőcsapat egyik fele, akikkel találkoztak, félelemmel vegyes tisztelettel, a másik fele viszont leplezetlen gyűlölettel néztek rá. Meglepő módon viszont beszélték a villámtáncos nyelvét. A felderítők egy közeli faluba kísérték a csapat tagjait.
A faluban a csapat találkozott a dorh-ok sámánjával, aki törve bár, de beszélte a közös nyelvet. Ő elárulta, hogy évezredekkel ezelőtt az itt élő dorh-okat a Fény Népe leigázta, a yassydokra bízva az irányításukat. A Fény Népe azonban nyomtalanul eltűnt, a yassydok pedig visszaadták a törzs szabadságát. A sámán javaslatára a csapat felderített egy közeli sírhelyet, ahol egy mágneses örökmozgóra hasonló varázstárgyra bukkantak. A sírhelyről kijutva azonban kiderült, hogy a törzsfőnök, feldühödve a sámán árulásán, megölette és feldaraboltatta, majd a törzsfőnöki ház homlokzatára szögeltette volt pártfogójukat. A csapat menekülésre kényszerült.
A hajón a misztikus rájött, hogy a varázstárgy intelligens, sőt, mi több, a Fény Népének egy tagjának tudata lakik benne. Némi faggatás után megtudta, hogy a másik bolygó volt a lény szülőotthona - ott talán lesz valami, aminek segítségével visszakerülhetnek ismert területekre. A varázstárgy segítségért segítséget várt: azt kérte, vigyék vissza társaik közé.
A másik bolygóról kiderült, hogy egy szürreális, félig-meddig élő kristályváros borítja a felszínét. A csapat bolyongás után egy hatalmas csarnokba jutott, ahol egy kristálygólem támadt rájuk - őt felváltott elemi támadásokkal sikerült elpusztítani. A varázstárgyat ezután az általa kért aljzatba helyezték. Itt kiderült, hogy a tudat átverte őket: egy hatalmas villanás után a csapat egy csupa fény pusztaság kellős közepén találta magát.
A pusztaságról kiderült, hogy egy időcsapda; itt 'élt' (létezett) a Fény Népének maroknyi túlélője. Ők elárulták, hogy a varázstárgyba börtönzött tudat, a Fekete Főnix, elártulta faját, a 'Khenekkel kötött paktum után majdnem elpusztítva őket. Sikerült azonban megfékezni, noha végezni vele nem: a Fény Népének túlélői a varázstárgyba börtönözték a Főnixet, saját létezésüket feladva ezért. A Fény Népének utolsó tagjai ajánlatot tesznek: kiszabadítják a csapat tagjait a tér-idő csapdájából - maradék létezésükről is lemondva -, ha ők esküt tesznek, hogy felkutatják a Fekete Főnixet és elpusztítják. A csapat, más választása nem lévén, elfogadta az ajánlatot.
Egy újabb villanás után a csapat a Sonic Eagle-ön eszmél, amely egy kis peremvidéki bolygó, a PRM-3 irányába sodródik, immár ismert űrben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése