Csapatnapló - Fekete Főnix - 2016. 05. 21.
Aktív résztvevők: árnyékpenge (Tündi), hitetlen (Laci), vadász (Ambrus), gyógyító (Kriszti)
Miután a Harcművész, a Fegyvermester és a Zsoldos visszatér a Sonic Eagle-re, Merhan a távozás mellett dönt. Újabb fülest kapott Pete-től: egy ismerőse a Peremvidéki történések alapjaihoz kísértetiesen hasonló anomáliákat jelentett az Urfon Köztársaság területéről. Irány a Klaur.
A pár napos utazás eseménytelenül telik, a Sonic Eagle a bolygó jelenlegi fővárosa, Kla'han mellett landol.. Érkezés után Merhan önkéntes csapatot küld a kontakt felhajtására - sokat nem tudni róla: kék ruhában lesz, a belváros üzleti negyedében, egy mesterséges tó közepén, egy hajóétteremben lesz ebédidőben. A Harcművész, a Fegyvermester és a Zsoldos távozása után nem sokkal a második shore party is útnak indul.
Az agglomerációs vasút közel másfél órás útja alatt a csapat ízelítőt kap a bolygó állapotaiból. Maga a vonat üzemképes, de mocskos, telegraffitizett, az üléshuzatok szanaszét hasítva, a vagonban négy biztonsági őr utazik (feltehetően a jegykezelőre vigyáz); a megcsodálható turistacsapdák a külváros eléréséig különböző méretű bombakráterek százaiban, épületromokban és hajdani felhőkarcolók csontvázaiban merülnek ki, valamint a rengeteg porban, ami az eget is elhomályosítja. A külváros sem fest rózsásabb képet; még a legkisebb kertekben is legalább két testőr járőrüzik, a telkeket embermagasságú vasbeton kerítések veszik körül, tetejükön szögesdróttal. A város belsőbb részeit elérve romos, lehangoló, óriási panelházak veszik át a látnivalók szerepét.
A kla'hani központi pályaudvarról kilépve annál nagyobb a csapat meglepetése, különösen az üzleti negyed elérése után. A belvárosról süt, hogy új, legtöbb felhőkarcolója talán egy éve épülhetett. Minden csupa üveg, tükör, vagy ezeket megszégyenítő simaságú és csillogású acél. Az utcák kavalkádjában rengeteg utcai árust és streetfood étkezdét látnak; az árak a Szövetséghez képest meghökkentően magasak, és jellemzően három pénznemben (kredit, Q, Klaur tallér) vannak feltüntetve. Minden bemondás és felirat legalább kettő, de esetenként három-négy nyelvű.
A mesterséges tó ennél is fényűzőbb; annyira tiszta, hogy még a tó közepéig nyúló móló végén, tíz méteres vízmélység mellett is tisztán látni az alját a szinte vegytisztaságú vízen át. A tó teremtményei (halak, rákok, polipok) szemkápráztató színekben csillognak a meder alján.
A hajóétterem meghökkentően drága, egy egyszerűbb előétel húsz kreditnél kezdődik. A pincér és a biztonsági szolgálat természetesen azonnal kidobná a szakadt, a hely luxusához nem illő csapatot, de ők közben kiszúrják a vendégek között az egyetlen kék ruhába öltözöttet: egy világoskék, habos ruhába öltözött, kékre sminkelt riyukh nőt. A csapat a biztonságiakon keresztül utat vág magának a hölgy asztalához, aki kegyesen int a személyzetnek. A pincérek azonnal modort váltanak, hajlongások közepette tolnak össze két asztalt és tolják a széket udvariasan a csapat hölgytagjai feneke alá.
A riyukh nő a jelenet alatt egykedvűen megfűszerez és elfogyaszt egy kagylót az előtte álló tányérról, majd kortyol egyet a pohár pezsgőjéből. Miután a személyzet udvarias távolságot vesz fel, egy borítékot húz elő és szótlanul a társaság elé tolja az asztalon.
Az Árnyékpenge átfutja a dokumentumokat; különböző akvizíciós szerződések (fél tucatnyi mezőgazdasági, három biológiai kutatásokkal és növénygenetikával foglalkozó, illetve egy könnyűipari cég), mind az utóbbi egy hónapból. Az egyik vezető fegyvergyártó cég, a RikKah, a jelek szerint erőteljesen profilt váltott a bolygón. A paksamétában van továbbá egy kiszivárogtatott elektromos levél (óriáscéges berkekben rendkívül szokatlan, pár napja elfogadott háromhónapos célkitűzésekről szól, a prioritás egy bizonyos Projekt N minél hamarabbi befejezése, a három hónap a végső határidő). Az utolsó lap egy számítógépes bűnöző, bizonyos Ned, profilja.
Az értetlen tekintetek láttán a nő kicsit ingerülten és fellengzősen rámutat, hogy egy annyira intenzíven háborúk szabdalta világon, mint a Klaur, egy ilyen portfólióbővítésnek nincsen értelme, kivéve, ha a RikKah valamiféle vegyi fegyvert fejleszt. Az akvirált cégek szabadalmaiból riasztó kombinációk állnak össze, olyanok, ami mellett a korábbi, Peremvidéken tapasztalt riasztó nyugalom ártatlan csínynek tűnik. A dokumentumokat a hacker, Ned szerezte meg, aki a jelek szerint jelenleg a Klauron tartózkodik. Profilja alapján tucatnyi világon keresik az Ismert Univerzumon belül, többszörös halálra ítélt. A nő elmondása szerint az anyag egyfajta "ízelítő" volt a Ned által kínált portékából, az igazán értékes falatok (például a Projekt N) nem kerültek hozzá. Végül elárulja, hogy a RikKah az akvizíciók lezárása után egy új kutatólabort nyitott nem messze az űrkikötőtől - a csapat tehát megcsodálhatta már egyszer a kráterek között, csak nem tudták, mi az.
Ezt követően a riyukh nő feláll és távozik, a pincérek pedig vgtelenül udvariasan kihozzák a 140 kredites számlát a csapatnak.
A társaság úgy dönt, nem tér vissza egyenesen az űrkikötőhöz, hanem látogatást tesz a kutatóközpontnál. Mint kiderül, a vonatok, amik nem mennek végig a vonalon az űrkikötőig, még az előző közösségi közlekedési élményükhöz képest is határozottan rusztikus. A pályaudvaron néhány kisgyerek majdnem kizsebeli őket, ráadásul, miután visszakezes pofonnal helyre teszik az egyiket, marcona "apukáikat" is magukra haragítják. A pályaudvaron nem történik inzultus, de pár állomással később a férfiak tiszteletüket teszik abban a vagonban, ahol a csapat utazik. Az Árnyékpenge jól irányzott Kínokozás átka után inkább átgondolják, mennyire fontos a büdös kölök becsületén esett folt, és elkotródnak.
A kutatólabor vasúti megállója minden várakozásukat alulmúlja; az egyik irányban egy kétfázisú vákuumbomba által behúzott, gigantikus krátert csodálhatnak meg, aminek szélein vádló ujjakként mutatnak befele a régi épületek csontvázai; a másik oldalon új, bár költséghatékony út vezet egy hatalmas betonkomplexumhoz.
Vendégként nem nagyon akarják beengedni őket, az épületet négyméteres falak kerítik körbe árammal megbolondított szögesdróttal a tetején, minden húsz méteren reflektorral felszerelt őrtornyok állnak, ráadásul a környék frissen dózerolt, így csak ötlet szintjén merül fel az objektum felderítése (és az esetleges teherszállító bejárat használata). A csapat ehelyett inkább megvárja a munkaidő végét, felrobbant egy füstgránátot a vasúti megálló gyalogos közlekedést szolgáló alagútjaiban, majd az Árnyékpenge lop négy belépőkártyát. Szerencsére közben a biztonsági szolgálat is műszakot váltott, így a korábbi próbálkozásuktól függetlenül be tudnak jutni (bár a fegyverek leadása, illetve a biztonságiak meggyőzése ennek szükségtelenségéről, okoz néhány kellemetlen percet).
A labor több szektorra oszlik, de az igazán értékes információk az egyetlen lila (középvezetői) kártyával nyitható D-04-11 irodából derülnek ki. A menedzser nem zárta le a munkaterminálját, így sikerül elolvasni egy Projekt N meeting minutes-ot. A jelek szerint a helyi RikKah olyan nanorészecskéken dolgozik, ami rendkívül jó tűrőképességű (nyomás és hőmérséklet terén egyaránt), képes beépülni a legtöbb ehető növénybe, ha pedig kellően magas koncentrációban jutott be egy fejlett szervezetbe, távolról aktiválható. A jelek szerint egy sztratoszférában robbantható rakétával, hatalmas terület megfertőzésében gondolkodnak. Maguk a nanorészecskék távolról nem programozhatóak, de több különböző verzió elkészült eddig belőlük: egy részük aktiválás után a már ismert fásult nyugalmat eredményezi, de van olyan is, ami gyilkos agressziót vagy súlyos depressziót okoz. A jelek szerint Projekt N egyetlen elmaradt eleme a megfelelő erejű és szállítókapacitású rakéta. A csapat visszatér a Sonic Eagle-re, miközben a portás önfeledten ünnepel valami helyi sportközvetítést.
A megszerzett információk a teljes csapatot aggasztják. Merhan megmozgatja azt a kevés helyi szálat, amit tud - egyelőre az egyetlen épkézláb vonal, ahol a csapat el tud indulni, Ned, aki a jelek szerint sokkal több mindent tudhat, mint eddig. Helyi kontaktjai alapján azt javasolja a csapatnak, hogy másnap este látogassanak el a Neonfény nevű LMBTQ klubba, amely egyike a helyi infobróker-piacoknak.
A csapat némi diverzifikálódás után megtudja, hogy a Neonfényben van egy VIP szoba. A marcona kidobó nem akarja őket beengedni a jelszó nélkül, így a Vadász elkapja az ajtón kisunnyogó liimart a férfi wc-ben, majd picit megdolgozza (két ujját eltöri) a jelszóért. A Gyógyító összeforrasztja a töréseket, a szerencsétlen liimart pedig eszméletlenül hagyják a mosdó padlóján.
A jelszó birtokában bejutnak a VIP LAN partyra, ahol sikerül a F2FWebről a jelek szerint a helyi infobrókerek, a "Damilosok" őrült professzoros beütésű főnökét kiszakítani. A Damilosok vezetője elárulja, hogy Ned az összes helyi hackert magára haragította legutóbbi akcióival, a rengeteg, fillérekért kiszivárogtatott érzékeny dokumentum ugyanis lenyomta az árakat. Nem tudja sem azt, ki lehet, sem azt, hogy hol van, de azt történetesen igen, hogy Ned kinek adta el a Projekt N dokumentumait. Alkut ajánl: a csapat másnap este segít bejutni Tetrának (aki, mint kiderül, a wc-ben traumatizált liimar) a Maur fegyvercég irodaépületébe és biztosítja őt a központi szerverek mellett kellő ideig, majd kihozza őt. Cserébe megszervez egy találkát a Projekt N dokumentumait felvásárló illetővel. Átad egy adatpadot, ami segíthet a betörés/beszivárgás megszervezésében, valamint elárulja a másnap esti jelszót is.
A visszafele úton jóval a külváros után a vonat hirtelen fékezni kezd, ahogy a teljes szerelvény zárlatossá válik. Hat helyi verőember (két, drótokkal feltuningolt kuclar, valamint négy welamar bérvadász) támad a csapatra. Amikor a Gyógyító fényt gyújt, a meglepetés ereje nélkül először alkut ajánlanak (a kapott dosszié és adatpad a csapat életéért), de a találkozás vérengzésbe torkollik, amit csak három welamar él túl súlyos sérülten (már a támadóktól, természetesen). Az egyiket a csapat felpofozgatja és kivallatja. A közös nyelvet erősen törő zsoldos nem tud sokat, a CyCo bérelte őket fel, hogy a két drótkuclart támogassák. A tudás életet menthet, ennek hiánya a welamar esetében azonban a csúfos véget jelenti. A vonat végül újraindul, a csapat visszakeveredik az Eagle-re.
Miután a Harcművész, a Fegyvermester és a Zsoldos visszatér a Sonic Eagle-re, Merhan a távozás mellett dönt. Újabb fülest kapott Pete-től: egy ismerőse a Peremvidéki történések alapjaihoz kísértetiesen hasonló anomáliákat jelentett az Urfon Köztársaság területéről. Irány a Klaur.
A pár napos utazás eseménytelenül telik, a Sonic Eagle a bolygó jelenlegi fővárosa, Kla'han mellett landol.. Érkezés után Merhan önkéntes csapatot küld a kontakt felhajtására - sokat nem tudni róla: kék ruhában lesz, a belváros üzleti negyedében, egy mesterséges tó közepén, egy hajóétteremben lesz ebédidőben. A Harcművész, a Fegyvermester és a Zsoldos távozása után nem sokkal a második shore party is útnak indul.
Az agglomerációs vasút közel másfél órás útja alatt a csapat ízelítőt kap a bolygó állapotaiból. Maga a vonat üzemképes, de mocskos, telegraffitizett, az üléshuzatok szanaszét hasítva, a vagonban négy biztonsági őr utazik (feltehetően a jegykezelőre vigyáz); a megcsodálható turistacsapdák a külváros eléréséig különböző méretű bombakráterek százaiban, épületromokban és hajdani felhőkarcolók csontvázaiban merülnek ki, valamint a rengeteg porban, ami az eget is elhomályosítja. A külváros sem fest rózsásabb képet; még a legkisebb kertekben is legalább két testőr járőrüzik, a telkeket embermagasságú vasbeton kerítések veszik körül, tetejükön szögesdróttal. A város belsőbb részeit elérve romos, lehangoló, óriási panelházak veszik át a látnivalók szerepét.
A kla'hani központi pályaudvarról kilépve annál nagyobb a csapat meglepetése, különösen az üzleti negyed elérése után. A belvárosról süt, hogy új, legtöbb felhőkarcolója talán egy éve épülhetett. Minden csupa üveg, tükör, vagy ezeket megszégyenítő simaságú és csillogású acél. Az utcák kavalkádjában rengeteg utcai árust és streetfood étkezdét látnak; az árak a Szövetséghez képest meghökkentően magasak, és jellemzően három pénznemben (kredit, Q, Klaur tallér) vannak feltüntetve. Minden bemondás és felirat legalább kettő, de esetenként három-négy nyelvű.
A mesterséges tó ennél is fényűzőbb; annyira tiszta, hogy még a tó közepéig nyúló móló végén, tíz méteres vízmélység mellett is tisztán látni az alját a szinte vegytisztaságú vízen át. A tó teremtményei (halak, rákok, polipok) szemkápráztató színekben csillognak a meder alján.
A hajóétterem meghökkentően drága, egy egyszerűbb előétel húsz kreditnél kezdődik. A pincér és a biztonsági szolgálat természetesen azonnal kidobná a szakadt, a hely luxusához nem illő csapatot, de ők közben kiszúrják a vendégek között az egyetlen kék ruhába öltözöttet: egy világoskék, habos ruhába öltözött, kékre sminkelt riyukh nőt. A csapat a biztonságiakon keresztül utat vág magának a hölgy asztalához, aki kegyesen int a személyzetnek. A pincérek azonnal modort váltanak, hajlongások közepette tolnak össze két asztalt és tolják a széket udvariasan a csapat hölgytagjai feneke alá.
A riyukh nő a jelenet alatt egykedvűen megfűszerez és elfogyaszt egy kagylót az előtte álló tányérról, majd kortyol egyet a pohár pezsgőjéből. Miután a személyzet udvarias távolságot vesz fel, egy borítékot húz elő és szótlanul a társaság elé tolja az asztalon.
Az Árnyékpenge átfutja a dokumentumokat; különböző akvizíciós szerződések (fél tucatnyi mezőgazdasági, három biológiai kutatásokkal és növénygenetikával foglalkozó, illetve egy könnyűipari cég), mind az utóbbi egy hónapból. Az egyik vezető fegyvergyártó cég, a RikKah, a jelek szerint erőteljesen profilt váltott a bolygón. A paksamétában van továbbá egy kiszivárogtatott elektromos levél (óriáscéges berkekben rendkívül szokatlan, pár napja elfogadott háromhónapos célkitűzésekről szól, a prioritás egy bizonyos Projekt N minél hamarabbi befejezése, a három hónap a végső határidő). Az utolsó lap egy számítógépes bűnöző, bizonyos Ned, profilja.
Az értetlen tekintetek láttán a nő kicsit ingerülten és fellengzősen rámutat, hogy egy annyira intenzíven háborúk szabdalta világon, mint a Klaur, egy ilyen portfólióbővítésnek nincsen értelme, kivéve, ha a RikKah valamiféle vegyi fegyvert fejleszt. Az akvirált cégek szabadalmaiból riasztó kombinációk állnak össze, olyanok, ami mellett a korábbi, Peremvidéken tapasztalt riasztó nyugalom ártatlan csínynek tűnik. A dokumentumokat a hacker, Ned szerezte meg, aki a jelek szerint jelenleg a Klauron tartózkodik. Profilja alapján tucatnyi világon keresik az Ismert Univerzumon belül, többszörös halálra ítélt. A nő elmondása szerint az anyag egyfajta "ízelítő" volt a Ned által kínált portékából, az igazán értékes falatok (például a Projekt N) nem kerültek hozzá. Végül elárulja, hogy a RikKah az akvizíciók lezárása után egy új kutatólabort nyitott nem messze az űrkikötőtől - a csapat tehát megcsodálhatta már egyszer a kráterek között, csak nem tudták, mi az.
Ezt követően a riyukh nő feláll és távozik, a pincérek pedig vgtelenül udvariasan kihozzák a 140 kredites számlát a csapatnak.
A társaság úgy dönt, nem tér vissza egyenesen az űrkikötőhöz, hanem látogatást tesz a kutatóközpontnál. Mint kiderül, a vonatok, amik nem mennek végig a vonalon az űrkikötőig, még az előző közösségi közlekedési élményükhöz képest is határozottan rusztikus. A pályaudvaron néhány kisgyerek majdnem kizsebeli őket, ráadásul, miután visszakezes pofonnal helyre teszik az egyiket, marcona "apukáikat" is magukra haragítják. A pályaudvaron nem történik inzultus, de pár állomással később a férfiak tiszteletüket teszik abban a vagonban, ahol a csapat utazik. Az Árnyékpenge jól irányzott Kínokozás átka után inkább átgondolják, mennyire fontos a büdös kölök becsületén esett folt, és elkotródnak.
A kutatólabor vasúti megállója minden várakozásukat alulmúlja; az egyik irányban egy kétfázisú vákuumbomba által behúzott, gigantikus krátert csodálhatnak meg, aminek szélein vádló ujjakként mutatnak befele a régi épületek csontvázai; a másik oldalon új, bár költséghatékony út vezet egy hatalmas betonkomplexumhoz.
Vendégként nem nagyon akarják beengedni őket, az épületet négyméteres falak kerítik körbe árammal megbolondított szögesdróttal a tetején, minden húsz méteren reflektorral felszerelt őrtornyok állnak, ráadásul a környék frissen dózerolt, így csak ötlet szintjén merül fel az objektum felderítése (és az esetleges teherszállító bejárat használata). A csapat ehelyett inkább megvárja a munkaidő végét, felrobbant egy füstgránátot a vasúti megálló gyalogos közlekedést szolgáló alagútjaiban, majd az Árnyékpenge lop négy belépőkártyát. Szerencsére közben a biztonsági szolgálat is műszakot váltott, így a korábbi próbálkozásuktól függetlenül be tudnak jutni (bár a fegyverek leadása, illetve a biztonságiak meggyőzése ennek szükségtelenségéről, okoz néhány kellemetlen percet).
A labor több szektorra oszlik, de az igazán értékes információk az egyetlen lila (középvezetői) kártyával nyitható D-04-11 irodából derülnek ki. A menedzser nem zárta le a munkaterminálját, így sikerül elolvasni egy Projekt N meeting minutes-ot. A jelek szerint a helyi RikKah olyan nanorészecskéken dolgozik, ami rendkívül jó tűrőképességű (nyomás és hőmérséklet terén egyaránt), képes beépülni a legtöbb ehető növénybe, ha pedig kellően magas koncentrációban jutott be egy fejlett szervezetbe, távolról aktiválható. A jelek szerint egy sztratoszférában robbantható rakétával, hatalmas terület megfertőzésében gondolkodnak. Maguk a nanorészecskék távolról nem programozhatóak, de több különböző verzió elkészült eddig belőlük: egy részük aktiválás után a már ismert fásult nyugalmat eredményezi, de van olyan is, ami gyilkos agressziót vagy súlyos depressziót okoz. A jelek szerint Projekt N egyetlen elmaradt eleme a megfelelő erejű és szállítókapacitású rakéta. A csapat visszatér a Sonic Eagle-re, miközben a portás önfeledten ünnepel valami helyi sportközvetítést.
A megszerzett információk a teljes csapatot aggasztják. Merhan megmozgatja azt a kevés helyi szálat, amit tud - egyelőre az egyetlen épkézláb vonal, ahol a csapat el tud indulni, Ned, aki a jelek szerint sokkal több mindent tudhat, mint eddig. Helyi kontaktjai alapján azt javasolja a csapatnak, hogy másnap este látogassanak el a Neonfény nevű LMBTQ klubba, amely egyike a helyi infobróker-piacoknak.
A csapat némi diverzifikálódás után megtudja, hogy a Neonfényben van egy VIP szoba. A marcona kidobó nem akarja őket beengedni a jelszó nélkül, így a Vadász elkapja az ajtón kisunnyogó liimart a férfi wc-ben, majd picit megdolgozza (két ujját eltöri) a jelszóért. A Gyógyító összeforrasztja a töréseket, a szerencsétlen liimart pedig eszméletlenül hagyják a mosdó padlóján.
A jelszó birtokában bejutnak a VIP LAN partyra, ahol sikerül a F2FWebről a jelek szerint a helyi infobrókerek, a "Damilosok" őrült professzoros beütésű főnökét kiszakítani. A Damilosok vezetője elárulja, hogy Ned az összes helyi hackert magára haragította legutóbbi akcióival, a rengeteg, fillérekért kiszivárogtatott érzékeny dokumentum ugyanis lenyomta az árakat. Nem tudja sem azt, ki lehet, sem azt, hogy hol van, de azt történetesen igen, hogy Ned kinek adta el a Projekt N dokumentumait. Alkut ajánl: a csapat másnap este segít bejutni Tetrának (aki, mint kiderül, a wc-ben traumatizált liimar) a Maur fegyvercég irodaépületébe és biztosítja őt a központi szerverek mellett kellő ideig, majd kihozza őt. Cserébe megszervez egy találkát a Projekt N dokumentumait felvásárló illetővel. Átad egy adatpadot, ami segíthet a betörés/beszivárgás megszervezésében, valamint elárulja a másnap esti jelszót is.
A visszafele úton jóval a külváros után a vonat hirtelen fékezni kezd, ahogy a teljes szerelvény zárlatossá válik. Hat helyi verőember (két, drótokkal feltuningolt kuclar, valamint négy welamar bérvadász) támad a csapatra. Amikor a Gyógyító fényt gyújt, a meglepetés ereje nélkül először alkut ajánlanak (a kapott dosszié és adatpad a csapat életéért), de a találkozás vérengzésbe torkollik, amit csak három welamar él túl súlyos sérülten (már a támadóktól, természetesen). Az egyiket a csapat felpofozgatja és kivallatja. A közös nyelvet erősen törő zsoldos nem tud sokat, a CyCo bérelte őket fel, hogy a két drótkuclart támogassák. A tudás életet menthet, ennek hiánya a welamar esetében azonban a csúfos véget jelenti. A vonat végül újraindul, a csapat visszakeveredik az Eagle-re.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése